A kéthelyi Szűz Mária (Szőlőhegyi) Kápolna
Kéthelynek három, a Marcali-háton elterülő szőlőhegye van, a Baglyas, a Kéthelyi-hegy és a Sári-hegy. A kápolna a Kéthelyi-hegyben, a 68-as főútvonalról is jól látható ponton áll. Kéthelynek már a középkorban is volt kápolnája, melynek a helyét nem ismerjük. Ezt a kápolnát Szűz Mária tiszteletére szentelték fel, mert a középkorban a községben erős Mária-tisztelet élt. A kápolna részére Luxemburgi Zsigmond király római tartózkodása idején, 1433. július 13-án IV. Jenő pápa – Kéthely akkori földesurának, kegyurának, Fancsy Bertalannak kérésére – búcsút is engedélyezett. Az oszmán hódoltság idején ez a kápolna megsemmisült, de a Mária-tisztelet tovább élt a településen.
A kápolnát 1870-ben, Wehofsits Endre plébánossága idején, a szőlőhegyi birtokosok közadakozásból építették. Búcsúnapja szeptember 12-e, Szűz Mária szent nevének napja. A búcsúi szentmisét ezen napon, vagy az ezt követő vasárnapon tartják. A kápolna oltárképe, a Segítő Szűz Máriát ábrázoló kép. (Szeptember 12-ét az 1683-as bécsi ostrom emlékére tették Mária ünneppé, mivel a hit szerint segítette a török elleni győzelmet.)
A kis szentélyben egy Mária szíve és egy Jézus szíve képet is elhelyeztek. A hajó baloldalán a szőlőművelők védőszentjét, Szent Orbán pápát ábrázoló képet, a jobboldalon a gyermek Jézust tartó páduai szent Antal szobrot láthatunk. A főoromzathoz festett, faragott karzat illeszkedik. A toronyban egy 1829-ben Eberhardt Henrik harangöntő mester által öntött harang „lakik”, amely a templomból kerülhetett át.
A búcsúi szentmiséket jó idő esetén a nagyszámú hívő részvétele miatt kültéren, a kápolna melletti diófákkal szegélyezett füves területen tartják. A búcsúi szentmisén kívül évente még három alkalommal, Szent Orbán vértanú (május 25.), Sarlós Boldogasszony (július 2.) és Szent Vendel (október 20.) napján celebrálnak itt szentmisét.
A kápolna előtt kőkereszt áll. Felirata: „Imádunk téged KRISZTUS és áldunk téged mert Szent kereszted által megváltottad a világot.”
A második világháború utolsó szakaszában Kéthely 1944 december elejétől 1945 március végéig a frontvonalba tartozott. A szőlőhegyi kápolna tornyában a német és magyar katonaság megfigyelő helyet alakított ki, mert innen a Kéthelytől keletre eső Nagyberekben és Sáripusztán lévő szovjet harcállásokat jól be lehetett látni. A háború utáni nagyobb tatarozást az épületen először 1959-ben végezetek Kutor Imréné Derdák Anna szőlőhegyi lakos költségén. Ezt követően 1977-ben, majd 1993-ban – teljesen közadakozásból – külső és belső renoválására került sor. Legutóbb, 2022-ben a magyar állam támogatásával újult meg a kápolna.
A bari-hegyi Szent Donát-kápolna (Hollád)
A Somogy vármegyei Hollád település határában két középkori eredetű szőlőhegy a Holládi- és a Bari-hegy található. A Bari-hegy kiemelkedő dombján áll az 1781 és 1785 között épült Szent Donát vértanú püspök tiszteletére felszentelt kis kápolna, amely részben az oszmán hódoltság idején elpusztult Bár község középkori eredetű templomának romjaiból, annak építőanyagából épült. A kápolna építtetője gróf Festetics Pál és az Esztergomi Káptalan földbirtokosok voltak. A szőlőhegyi gazdák munkája, áldozatkészsége révén 1785-ben gróf Festetics György idején fejeztek be. (A stílus, a forma és az építés körülményei olyan hasonlóságot mutatnak a lesencefalui kápolnáéval, hogy feltételezhető az azonos építőmester személye.) A kis toronyban álló harangot 1778-ban Martinus Feltl grazi öntödéjében öntötték. A Bari-hegy 238 méteres legmagasabb pontján épült Szent Donát kápolna 19. századi történetéről kevés forrás áll rendelkezésre. A vörsi plébánia 1815-ös Canonica Visitatiojából tudjuk, hogy a szentély fenntartásának jövedelmét a gazdák önkéntes (ex liberis) felajánlása biztosította, amely során a megegyezés szerint évente 4-4 icce (kb. 3,5 liter) bort adományoznak. A későbbiekben a kápolna fenntartását szolgálta az a kaszáló gyümölcsös is, amely az épület körül volt található. Ez a gyakorlat a 20. század közepén történt egyházellenes intézkedések és államosításokig működött.
A szentélyben az 1930-as évekre tönkrement az akkor már 150 éves eredeti oltárkép, majd 1935-ben a hegyközségi gazdák adományaiból és kölcsönből festették meg a keszthelyi Korcsmáros Jánossal a mai oltárképet. A 20. században többször is megújult az épület, valamint felszerelését is többször bővítették.
Az 1950-es években kijelölték azt a turista útvonalat, amely a Marcali-háton haladva a kápolnát is érinti, és a egyre jobban növekedett a múlt században az idegenforgalmi szerepe is. Statikai problémák és elemi károk miatt az 1980-as évektől romlásnak indult a kápolna, amelynek falain veszélyes méretű repedések keletkeztek. Az épület részleges rekonstrukciójára az 1990-es években került sor, amely azonban az anyagi források hiánya miatt félbemaradt. Ekkoriban bontották el a kápolna oltárát és szállították el a szentségtartóval és a Szent Donát püspököt ábrázoló oltárképpel együtt a holládi templomba.
A bari-hegyi kápolna a környékbeli római katolikus hívek egyik legfontosabb vallási ünnepének, a Szent Donát-napi búcsúnak (augusztus első vasárnapja) is helyszínt ad, a hagyomány az elmúlt évtizedben újra virágzásnak indult.
A lesencefalui Szent Donát-kápolna
A Veszprém vármegyei Lesencefalu (régi nevén Németfalu vagy Lesencenémetfalu) első említése 1365-ből származik. A település az oszmán hódítás idején is lakott maradt. Rómer Flóris régész 1861-ben Németfalu gótikus eredetű templomát figyelemre méltónak találta, és a közeli vitai hegyekről elébe táruló kilátásról „gyönyörű Paradicsom”-ként írt. A 402 méter magas Kőorra nevű hegy körül elhelyezkedő Lesencefalu, Lesencetomaj, Lesenceistvánd és Várvölgy településeknek együttesen 1895-ben kb. 900 kataszteri hold méretű szőlőterülete volt. Vajkai Aurél a gyűjtőmunkája során az 1950-es években is szépen gondozott pincéket és szőlőket és csupán néhány rompincét talált itt.
A településtől északra található a Hosszúberki nevű szőlőhegy, ahová a 18. század második felében, az egyik hegygerincre épült fel a Szent Donát tiszteletére szentelt kápolna. A Szent Donát-kápolna torony nélküli, csupán kis harangtoronnyal rendelkező félköríves szentélyű épülete, rendkívül hasonlít a holládi bari-hegyi kápolnához. A belső falakon a barokk stílusra jellemző, a sümegi és lesencetomaji plébániatemplomokhoz hasonló, okkersárga és mályva színű festett látszatoltár és falképek láthatóak. A Kis Jézust a kezében tartó Szűz Máriát, a lábánál imádkozó Szent Donátot, valamint egy égő települést ábrázoló eredeti oltárkép eltűnt. A helyén ma Udvardi Erzsébet festőművész 1993-ban készített festménye található, amelyet egy fénykép alapján alkotott meg. A falképekkel egyidőben, azonos stílusban készülhetett a fa oltár és szentségtartó is. Ugyancsak a 18. századra datálhatóak a Szent Jánost és Szűz Máriát ábrázoló faragott szobor/szobrok. A kápolnában évente két szentmisét tartanak: Szent György nap (április 24.) utáni első vasárnap, illetve augusztus első vasárnapján a Szent Donát napi búcsú alkalmával.
A bece-hegyi Szentháromság-kápolna (Balatongyörök)
A Zala vármegyei Balatongyörökhöz tartozó becei szőlőhegy legfőbb ékessége az 1907-ben épült kápolna, amely a nemesvitai egyházközséghez tartozik.
Az 1700-as években már állt itt kápolna, amelyet a zömmel nemesvitai tulajdonosokból álló becei hegyközség építtetett. Az új építésekor ezt az épületet elbontották. Harangját Eisnhofer József öntötte 1767-ben, Győrben. Kelemen Géza nemesvitai plébános a harangöntés dátumából következtethette ki az építési időt. Így írt erről báró Hornig Károly veszprémi püspöknek 1904-ben: „A mostani beczei kápolna igen régi, 1766-ban épült, mely javítást igényelne. Megjavítani azonban már azért sem volna érdemes, mert ígen kisded, kezdetleges épület; az Isten dicsőségének hirdetésére, a mi tulajdon képeni czélja, kevésbé alkalmas, mivel külsőleg alig tetszik egyébnek közönséges pinczénél, a melynél díszesebb épületék vannak a hegyben; ha kis harangláb nem volna mellette, senki sem gondolná Kápolnának.”
Új kápolna építésére kért engedélyt a püspöktől, amelyhez az anyagi feltételek megvannak: „A kápolna vagyona, mely ezidöszerint kitesz tizenkettőezer- hatszázharmincz koronát, akképpen keletkezett, hogy a hegybeli bírtokosok szüretek alkalmával gyűjtés utján mustot adományoztak már azon szándékkal, hogy majdan a régi kápolna helyett egy díszesebb létesülhessen, mely külső formájával is feltüntesse sz.(szent) rendeltetését. Ezen úgynevezett must kollektálás, midőn a filokszéra a szőlőket elpusztította, megszűnt ugyan; miután azonban Isten segítségével most már a szőlők legnagyobbrészt felújítva vannak: remélhető, a mint igérik is a hegybírtokosok, hogy e régi jó szokást, mihelyt óhajuk teljesülhet, hogy új kápolnájuk lesz, ismét gyakorolják.” Laskay Emil keszthelyi építőmester tervezője és kivitelezője is volt a kápolnának. A püspök ezer korona segélyt ajánlott fel a költségekre, a balatonedericsi közbirtokosok a homokot a balatoni itatóból, a követ pedig a kőfejtőjükből biztosították. 1907 tavaszán kezdődött az építkezés, augusztus elejére pedig már a munkálatok befejezését jelentette a plébános a püspöknek. Az ünnepélyes átadást a következő évre halasztották részben a száradás, részben a berendezések elkészítése miatt. Elsőként az oltárkép készült el, amelyet egy esztergomi festőművész, Verbics Ferenc készített. Az oltár Levisch Róbert szombathelyi szobrász és oltárkészítő munkája. Vonaton szállították a balatonedericsi vasútállomásra, onnét pedig lovas kocsival vitték a végleges helyére.
1909-ben egy második harangot öntettek Sopronban Seltenhofer Frigyes fiainál, amelyet gróf Széchenyi Miklós győri püspök áldott meg. (Ezt a harangot az első világháború idején hadicélokra elvitték.) A kápolna befejezése után felújították, és kerítéssel is ellátták a mellette álló kőkeresztet. 1913-ban 8 pad elkészítésével vált teljessé a berendezés. Ezeket Novák Vince, nemesvitai származású, tapolcai asztalos készítette el. 2000-ben a kápolnát felújították, 2003-ban áldotta meg dr. Márfi Gyula veszprémi érsek. Az oltár felújító restaurálása 2011-ben történt.
A zalaszántói Szent Donát-kápolna
A zalaszántói Szent Donát kápolna az ún. Derék-hegy déli, szelíd lankáin, a népszerű Országos Kéktúra vonalán található, Zala vármegyében. Már egy 1236-ból származó forrás említi a szőlőművelést az akkori Zalaszántó (Samtow) településen és a szőlőhegyek használata a későbbi korokban, máig hatóan is meghatározó volt. Zalaszántó szőlőhegyeire a XIX. század elején nagyarányú kiköltözési hullám indult meg, amelyet egyaránt ösztönzött a környékbeli hegyközségek XVIII. században meginduló benépesedése, valamint a népességnövekedésből és a borpiaci igényekből eredő fokozott társadalmi nyomás, az önálló szőlőhegyi háztartás kialakítására. E folyamat eredményeként a falu és a határában kialakult szőlőhegyi szórványtelepülés szerves egységben élt, így a település híveinek és a szőlőhegyi lakosok hathatós segítségével, közadakozásából az egyik nagy jégverés utáni fogadalomból, 1914-ben építették fel a kápolnát, amely a Szent Donát titulust kapta.
A kápolna építésének eredete a XIX. század közepére nyúlig vissza. Az 1860-as években tartott egyik gyűlés alkalmával a hegyközség elöljárói által vetődött fel, hogy Szántó település szőlőhegyén építendő hegyi kápolna építésének céljaira gyűjtést indítsanak. Az 1889. évi december 31-én kelt okiratban 211 Frt. 12 kr. azaz 422 K. 24 f. névértékű tőkével indult meg az adományozás, majd 1913. év végéig 2372 Korona 71 fillér gyűlt már össze. 1914. május 27-én Hofman István keszthelyi építésszel, okleveles építőmesterrel a kápolna „művezetésére” és Barta Károly bazsi illetőségű kőműves és ácsmesterrel a kápolna építésére szerződést kötöttek. A helyi lakosok szállítással és munkával segítették az építkezést.
A neobarokk stílusú kápolna 1914. év őszére készült el, majd 1915. augusztus 7.-én Szent Donát napján történt megáldása. A szertartást Fekete Gergely zsidi (várvölgyi) esperes-plébános végezte el. A kápolnához egykor tartozott még egy zsuppfedeles présház is, ahol a szőlő megmunkálása fejében egy gondnok házaspár lakott. A kápolna 13,3 méter magas tornya kétszintes. Hajója téglalap alaprajzú, egy diadalív választja el a negyedgömb belső kupolájú szentélytől, ahol oltár, illetve falában egy-egy szobor-kőfülke van. A kápolna mennyezetén bibliai jeleneteket ábrázoló freskók láthatóak.
A kápolna mostani, közel 60 kg-os harangját 1921. augusztus 7-én Czibor Albert József Derék-hegyi lakos és családja adományozta. A harang megszentelése 1922. április 15-én történt meg. Az épület előtt kőkereszt áll, amelyet 1918-ban Adorján Sándor állíttatott.
A tradíció szerint Zalaszántón a szőlőhegyi első szentmisét április 24-én, Szent György napján vagy ahhoz legközelebb eső vasárnapon, búzaszenteléskor tartották. Régen ekkor választottak hegybírót, vice hegybírókat, esküdteket és hegypásztorokat is. Augusztus 7-én, Szent Donát napján vagy ahhoz legközelebbi vasárnapon a védőszent búcsúi szentmiséjét tartják.